Ausztráliát akár sorolhattam volna a feltörekvő whiskynemzetek közé, hiszen pl. Franciaországban sokkal több lepárló van, mint a déli kontinensen, azonban azt gondolom, hogy van helye a külön kiemelésben is. Egyrészt nagyon sajátos whiskyjeik vannak, másrészt magának a párlatnak is van „odalent” kultúrája, rengeteg whiskyt importálnak.

Noha az 1990 utáni időszakot (beleértve napjainkat is) tekintjük az ausztrál whisky fénykorának, a lepárlás az európaiak érkezésével jött a kontinensre. Először rumot készítettek, de ezt a whisky is követte. A 19. század közepétől megjelentek a nagyobb lepárlók is, amelyek már képesek voltak kereskedelmi mennyiségeket előállítani. Tasmania, Victoria állam élen járt ebben. De említhetjük például a melbourni Joshua Brothers főzdét is, ami az 1920-as években a világ legnagyobb malátawhisky-lepárlója volt. Az előállított volumen bőven túl tudta szárnyalni az importált whisky mennyiségét. Ehhez még hozzájöttek a protekcionista adózás biztosította előnyök is. Volt whisky és könnyen hozzáférhetőnek számított.

A huszadik század első fele is virágzást hozott a helyi whiskynek, sok helyi márka jött létre, amik főként blended maltok voltak, azaz malátawhiskyk házasításai. Ezen kívül más gabonawhiskyt is készítettek. Érdemes megemlíteni, hogy a mai Diageo tulajdonképpeni elődjének, a DCL-nek is volt itt érdekeltsége a lepárlásban. Övéké volt a korábbi ausztrál whiskyk egyik legismertebb márkája, a Corio. A Corionak sok almárkája volt amelyeket nagy mennyiségben adtak el helyben. Később az importvámok eltörlése miatt egyre több skót whisky tudott beáramlani a kontinensre, amire persze a skót lepárlókban érdekelt DCL még rá is tett, hiszen könnyebb volt a saját skót brandjeit importálni és eladni, bármilyen furán is hangzik. A Corio lepárló végül 1980-ban zárt be és az ausztrál whisky álomba szenderült.

Ebből az álomból a 90-es évek elején tudott felébredni és azóta is ébren maradni. A legismertebb nevek közül az egyik, akit meg kell említenünk ezzel kapcsolatban, az Bill Lark. Róla szeretnek úgy írni, hogy tulajdonképpen a modernkori ausztrál whisky keresztapja. A tasmániai fickó kis léptékben kezdett el a lepárlással foglalkozni a nyolcvanas években és ehhez az is kellett, hogy a helyi szabályozást megváltoztassák, hiszen Tasmania kiváló adottságokkal rendelkezett és rendelkezik a whiskyt illetően. A Lark whisky azóta is létezik (mondjuk jó drága), igaz Bill Lark és felesége 2015-re végül kiszállt belőle és egy befektetői csoporthoz került.

A kilencvenes évek óta viszont rengeteg kisebb nagyobb biznisz ütötte fel a fejét és kezdett lepárlásba, olyannyira, hogy mára már száz fölött van a whiskylepárlók száma a kontinensen. És itt jön be mindjárt az ausztrál whisky több problémája is. Az egyik az ára, ugyanis a helyi lepárlók nagy része kis kézműves főzde, kis erőforrásokkal, kevés volumennel. A 2010-es években míg egy üveg Glenfiddich kb 55 ausztrál dollár volt, a helyi whiskykhez ennek többszöröséért lehetett hozzájutni. Ez mára már jó irányba változott, csökkentek az árak, van elérhető árú ausztrál whisky a piacon, aztán belépett a tőke is a lepárlóalapításba.

A másik dolog, amit hívhatunk problémának is, de hívhatunk az ausztrál whisky sajátos arculatának, egyik alkotóelemének is, a hordóhasználat jellege. A kontinens messze van a többi földrésztől és ez nem segített azon, hogy mondjuk használt bourbonhordókat tudjanak nagy mennyiségben szerezni a lepárlók. Sokkal kézenfekvőbb volt a robbanásszerűen fejlődő helyi borászat felé fordulni hordókért. Az ausztrál whisky nagy része éppen ezért egy jellegzetes, sokszor teljes időben boroshordókban érlelt single malt. A klimatikus viszonyok ugyancsak a gyorsabb érlelődést segítik elő, ami társulva ezekkel az igen aktív boroshordókkal bizony néha igen érdekes dolgokat tudnak produkálni. Használnak helyi erősített boros hordókat is az érlelésre – ha ilyennel találkozunk péládul, hogy Apera hordó, az ausztrál erősített bor, akárcsak Európában a sherry. A forgalomba hozott whiskyk a legritkább esetben hordoznak korjelölést, pláne két számjegyűt, inkább fiatalabb tételek. Itt nem is igazán tudunk húsz meg harminc éves kiadásokról beszélgetni, a boroshordó teljesen kinyírná a párlatot. Ettől függetlenül persze létezik ilyen palackozás.

Ismertebb ausztrál whiskymárkák: Lark, Sullivan’s Cove, Starward, Overeem, Hellyers Road

Ausztrália és Tasmánia whisky térképe / ©Alba Verlag