A FELTÖREKVŐ WHISKYNEMZETEK

Országok, amelyek egyre jelentősebb whiskyiparral rendelkeznek

FRANCIAORSZÁG

Elsőre melepő lehet, hogy mit keres ezen a listán Franciaország, a bor országa. Franciaország a skót whisky legnagyobb importőre a volumen tekintetében (értékben az USA a legnagyobb) – a franciák nemcsak a jó borokat, hanem a jó whiskyket is szeretik. Az import mellett jelentős lepárlóipar is van az országban – Skócia után itt található a legtöbb whiskylepárló Európában!

A francia whisky története viszonylag rövid, különösen a skót és ír hagyományokhoz képest. Annak ellenére, hogy Franciaország évszázadok óta rendelkezik lepárlási szakértelemmel (gondoljunk a cognacra, armagnacra vagy calvadosra), az első „valódi” francia whiskylepárló csak az 1980-as években jelent meg.

A 21. század eleje hozta meg a valódi fellendülést a francia whisky számára. A kézműves és helyi termékek iránti növekvő érdeklődés hullámán több tucat mikrolepárló indult, főként a bor- és más párlat készítésében (például a cognac- és armagnac) meglévő szakértelemre és a kiváló terroirra építve. Míg 2000-ben mindössze 7 lepárló működött, 2015-re már több mint 100-ra nőtt a számuk (egyes források szerint ma már meghaladja a 130-at). A francia whiskyk egyik jellegzetessége a kísérletezés és az innováció. Jelentős figyelmet fordítanak a helyi alapanyagok (árpa, búza, rozs) használatára és különösen a hordós érlelésre, gyakran használnak régi boros- sauternes, cognacos vagy pineau hordókat, ami egyedi francia karaktert kölcsönöz az italnak.

A francia whiskyipar komolyságát mutatja a 2016-ban alapított Fédération du Whisky de France létrejötte, amely célul tűzte ki a kategória definiálását, szabályozását és népszerűsítését.

ANGLIA

Bár Anglia lepárlási hagyományai (főleg a gin terén) évszázadokra nyúlnak vissza, a whisky itt sosem tudott gyökeret verni, ellentétben Skóciával vagy Írországgal. A 18. és 19. században ugyan működött néhány lepárló (például Londonban, Liverpoolban és Bristolban), de az iparág a 20. század elejére teljesen eltűnt. Az utolsó ismert angol whiskyfőzde, a londoni Lea Valley Distillery 1903-ban bezárt. Ezt követően több mint egy évszázadon keresztül, egészen a 21. század elejéig Angliában nem készült kereskedelmi forgalomban whisky; a piacot teljes egészében az import (főleg skót) és a helyben gyártott gin uralta.

A mai angol whiskyipart a szabályozatlanság (a skót vagy amerikai szabályozással ellentétben) és az ebből fakadó innováció jellemzi. Mivel nincsenek szigorú, évszázados törvények, a főzdék szabadon kísérletezhetnek a gabonafajtákkal, az élesztőtörzsekkel és a hordós érleléssel. Olyan, mára nemzetközileg is elismert lepárlók, mint a Cotswolds, a londoni Bimber, a Spirit of Yorkshire (Filey Bay) vagy a The Lakes Distillery gyorsan hírnevet szereztek maguknak. Bár a megtermelt mennyiség még mindig elenyésző a skót iparhoz képest, az angol whiskyk minőségét jelzi, hogy rendszeresen nyernek komoly díjakat a legrangosabb világversenyeken, felhelyezve Angliát a globális whisky-térképre.

AZ ÉSZAKI ORSZÁGOK

A 21. században az északi whiskykészítés robbanásszerű növekedésen ment keresztül, a régióban ma már több mint 70 whiskylepárló működik a Feröer-szigetektől egészen az Északi-sarkkörön túlig. A skandináv lepárlók nem egyszerűen a skót whiskyt akaják másolni, hanem a helyi terroirra és az innovációra fókuszálnak. Jellemző az organikus alapanyagok használata, a helyi gabonafajták (például a rozs Finnországban, mint a Kyrő esetében) preferálása, és a kísérletezés a füstölési eljárásokkal (pl. Stauning helyi tőzeggel és hangával füstölt malátája, vagy az izlandi Eimverk birkák trágyájával füstölt whiskyje). Sőt, a hordós érlelésnél is gyakran használnak korábban helyi italokat (például akvavit) tartalmazó hordókat, ami egyedi karaktert kölcsönöz az italoknak.