A japán whisky története a 19. században – 20. század elején kezdődött, és alapvetően két ember nevéhez fűződik: Shinjiro Torii (a Suntory alapítója) és Masataka Taketsuru (a Nikka alapítója). Tekstsuru volt az, aki 1918-ban Skóciába utazott, hogy a Glasgow-i Egyetemen kémiát tanuljon, majd skót lepárlókban (többek között a Hazelburnnél) sajátítsa el a whiskykészítés mesterségét. Hazatérése után Torii alkalmazta őt, és Taketsuru felügyeletével épült meg Japán első malátawhisky-lepárlója, a Yamazaki, amely 1923-ban kezdte meg működését. Később nézeteltéréseik támadtak, ezért Taketsuru elhagyta a céget, és 1934-ben Hokkaido szigetén (amelynek klímáját közelebb érezte Skóciáéhoz) megalapította saját lepárlóját, a Yoichi-t.

A japán whisky évtizedekig szinte kizárólag a belföldi piacra termelt, ám a 2000-es években fordulat következett. A nemzetközi díjak hatására a világ felfedezte a japán whiskyk minőségét és stílusát. Ez a hirtelen jött globális népszerűség példátlan keresleti boomot indított el, amellyel az iparág nem tudott lépést tartani. Az eredmény készlethiány lett: a lepárlók kifogytak az érlelt tételekből, ami a korjelölt palackozások eltűnéséhez és persze áremelkedéséhez vezetett. Napjainkban a helyzetet az új, innovatív „craft” lepárlók (mint pl. a Chichibu) megjelenése és az újonnan bevezetett, szigorúbb címkézési szabályozás jellemzi, amely célja, hogy megvédje a „japán whisky” kategóriáját és egyértelmű szabályokat fektessen le vele kapcsolatban.

---

A Japán whiskyről az alábbi videókból is tájékozódhatsz: