WHISKYKÓSTOLÁS

A whiskykóstolás nem sznobság. A kóstolás ugyanis arra szolgál, hogy megismerd a párlatot, éppen ezért mindenképpen külön kell választani a pusztán céltalan, élvezeti fogyasztást a tudatos megismeréstől.

A whiskykóstolás amellett, hogy új, érdekes ízek, márkák megismerésére szolgál, egy kiváló társasági esemény is lehet. Mondják, hogy a whisky összehozza az embereket és ez így is van – egy közös kóstolás nemcsak előremutató, hanem jó hangulatú összejövetel. A whiskykóstolás nem sokban különbözik a borkóstolástól, eltekintve attól, hogy jóval magasabb alkoholtartalmú itallal van dolgunk.

Amikor olyan célból kóstolunk whiskyt, hogy megismerjük a karakereit, tulajdonságait – tehát amikor kifejezetten analitikai céllal kóstolunk – az alábbi főbb pontokat lehet figyelembe venni:

Előkészületek

A pohár: használjunk tulipán formájú (pl. Glencairn vagy copita) kóstolópoharat. Ezek segítenek koncentrálni az aromákat. Kerüljük az erős szagokat (parfüm, étel), hogy ne zavarják a szaglást.

Öntsünk a pohárba kb. 2-3 centilitert a whiskyből.

Szín

Tartsuk a poharat fehér háttér elé (pl. egy fehér papír), és figyeljük meg az ital színét. A szín a halványsárgától a mély borostyánig terjedhet. Utalhat a hordó típusára (pl. sötétebb szín a sherry hordóra), de fontos tudni, hogy egyes whiskyket karamellel színeznek.

Olajosság/Visszafolyás (ún. lábak): Forgassuk meg lassan a pohárban a whiskyt. Nézzük meg, ahogy a folyadék lassan lefolyik a pohár falán. A lassú, vastag „lábak” utalhatnak a whisky testességére, olajosságára és esetleg magasabb alkoholtartalmára.

Illat

Fontos lépés, mivel az ízérzet 80%-a is az illatból származik. Tartsuk a poharat kissé távolabb az orrunktól és először csak óvatosan szippantsunk bele. Az alkoholgőzök könnyen elnyomhatnak minden mást, de a levegőzés hatására szelídülnek. Utána már mélyebben (közelebbről) szippantsunk a pohárba.

Szippantsunk többször, rövid, finom szünetekkel. Próbáljunk meg konkrét illatokat azonosítani: miket ismerni fel a whiskyben? Gyümölcsös? Virágos/Növényi jellegű? Édes, vaníliás? Füstös?

Íz

Az első korty: vegyünk egy kisebb kortyot a szánkba és tartsuk ott néhány másodpercig. Ez felkészíti a szájüreget az alkoholra. Majd a következő kortyot, kortyokat lassan gurítsuk körbe a szájüregben, hogy minden ízlelőbimbó érintkezzen vele.

Ízek azonosítása: figyeljük meg, hogy milyen az első benyomás? Milyen ízek jutnak eszünkba? Milyen a textúra (testes, vékony, olajos)? Milyen ízek dominálnak? Ezek gyakran megegyeznek az illatokkal, de eltérőek is lehetnek.

Lecsengés

Nyeljük le a whiskyt. Figyeljük meg, meddig marad meg az íz a szájban, és milyen jegyek kerülnek elő a lecsengés során (hosszú, rövid, fűszeres, száraz, édes, füstös, stb.). Itt akár más karakterekkel is találkozhatunk, amikkel eddig nem.

Vízzel való hígítás (opcionális, de fontos, hogy ezt csak a tisztán való illatolás és ízlelés után tegyük meg): Ha a whisky alkoholtartalma magasabb, jellemzően 50% abv fölötti, adjunk hozzá pár csepp szobahőmérsékletű vizet (tényleg csak néhány cseppet, mondjuk pipettával). A víz segíthet „kinyitni” a whiskyt: csökkenti az alkohol illékonyságát és feltárja a rejtett illatokat. Illatoljuk meg újra utána és figyeljük meg, mit veszünk észre, mi változott. Hordóerős whiskyknél egyenesen ajánlott egy pár csepp vízzel is megízleni.

Egy dolog fontos: soha ne érezd a whiskykóstolást pressziónak. Ha nem megy, aznap ne erőltesd az analitikus gondolkodást, csak élvezd a kitöltött párlatot.